Keresztelő Szent János születésének ünnepe, vagy közismertebb nevén Szent Iván napja a nyári napfordulóhoz kapcsolódó egyházi ünnep. A legtöbb szakirodalom megemlíti, hogy a Katolikus Egyház Jézus és Szűz Mária születésnapja mellett, csak Keresztelő Szent János földi születésnapjáról emlékezik meg.

Keresztelő Szent János születéséről részletesebben Lukács evangéliumában olvashatunk. Apjának, Zakariásnak is megjelent Gábor arkangyal, hogy hírül adja felesége, Erzsébet idős kora ellenére fiút fog szülni. Mivel Zakariás kételkedett az angyal szavaiban némasággal kellet bűnhődnie, nyelve csak fia születése után eredt meg. Ekkor hangzott el szájából a Benedictusnak nevezett örömének, melynek így szól egy részlete:

Téged pedig, fiú, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni, mert az Úr előtt jársz majd, hogy előkészítsd útját, hogy az üdvösség ismeretét add népének bűnei bocsánatára, Istenünk könyörülő irgalmából, melyben meglátogat minket a napkelet a magasságból, hogy a sötétben és a halál árnyékában ülőknek ragyogjon, és lépteinket a béke útjára irányítsa. (Lk. 1, 76-79.)

Nem véletlen, hogy Keresztelő Szent János születése a naptár ellentétes oldalára került Jézus születésének ünnepétől, hiszen János az, aki az Úr előtt jár, hogy előkészítse az útját, ő hívja fel a világ figyelmét a Megváltó érkezésére. Ennek a tanításnak a szimbolikáját fedezhetjük fel a két ünnep csillagászati eseményeiben is. A nyári napfordulón a leghosszabb ugyan a nappal és legrövidebb az éjszaka, de innentől kezdve egyre növekszik a sötétség egészen a téli napfordulóig, vagyis karácsonyig, amikor is a világosság győz a sötétség felett. Szent János vezeti tehát a sötétben és halál árnyékában lévőket a Világ Világossága felé

Az orbáncfű sárga virágai
Fotó - Pixabay

Az év legfényesebb időszakában a természet is virágpompába öltözött. A mérsékelt éghajlatra jellemző hosszúnappalos növények ebben az időszakban kapnak elegendő fényt a virágzásukhoz. A közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) is a napokban van virágzása teljében. Száraz élőhelyeken, erdők szélén, réteken, gyakran előforduló, gyógyhatású növény. Az orbáncfüvet a néphagyomány kifejezetten Szent János ünnepéhez köti. Gyógyhatású tulajdonsága mellett mágikus, ördögűző hatásúnak vélték, Szent Iván napján begyűjtött példányait pedig természeti csapások kivédése ellen gondolták hatásosnak. Az orbáncfű latin neve utal a növény egy érdekes tulajdonságára, leveleiben található olajtartó járatai a fény felé emelve apró, fényes pontonként jelennek meg.  A Katolikus Lexikon szerint a népi babona a levél perforáltságát az ördög művének tekintette, amit azért szúrt ki egy tűvel, hogy megszüntesse annak gonoszűző varázserejét.

Perforált levelek
Fotó - Pixabay

Tudjuk azonban, hogy a teremtett világ élőlényei nem az ördög művei, ellenkezőleg, az orbáncfű is inkább Szent János tanítását meséli el számunkra, hiszen az ég felé tartott sötét levelének világos pontjain felragyogó fény emlékeztet bennünket arra, hogy mostantól sötétebb időszak köszönt ránk, de végül „meglátogat minket a napkelet a magasságból, hogy a sötétben és a halál árnyékában ülőknek ragyogjon”.

Felhasznált irodalom:

Katolikus Lexikon
Szentírás.hu (Szent István Társulat fordítása)

Közeledik az egyházi év utolsó vasárnapja, Krisztus Király ünnepe. Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat! (Krisztus győz, Krisztus uralkodik, Krisztus kormányoz!)  - hangzik fel az ősi latin szöveg számos szentmisén ezen a napon. Évszázadok óta jelen van a keresztény művészetekben Krisztus uralkodói ábrázolása, gondoljunk csak a kora középkori bazilikák apszisainak aranymozaik Pantokrátor képeire. Külön egyházi ünnepként azonban a XX. században vették fel az egyházi naptárba. 1925-ben rendelte el XI. Piusz pápa Krisztus Király ünnepének megtartását.

Krisztus uralma nem hasonlítható semmiféle földi hatalomhoz, az Ő országa nem ebből a világból való. Hogy milyen is Krisztus királysága? Erről olvashatunk Máté evangéliumának egy példabeszédében, amely az Emberfia dicsőséges eljöveteléről szól. Ebben az igeszakaszban tárul fel előttünk Jézus uralkodói természete:

Azután a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, s ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!” Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?” Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek! (Mt 25.34-41.)

A világ leghatalmasabb ura ott van a legelesettebbek, a legkiszolgáltatottabbak képében. Az elmúlt napokban ünnepelt két nagy szentünk, Szent Márton és Árpádházi Szent Erzsébet élete is a szegények iránti törődésről mutat nekünk példát.

Ugyanakkor a legkisebb embertársaink mellett ne felejtkezzünk meg legkisebb tollas barátainkról sem. A napokban ránk köszöntő fagyos reggeleken meleg szobánk biztonságából gyönyörködhetünk a madáretetők vendégeinek szépségében. Fontos, hogy az eleség mellett ivóvizet is biztosítsunk számukra, ha téli madárgondoskodásra szánjuk el magunkat. Madárodúk kihelyezésével pedig menedéket is nyújthatunk a megvendégelt madaraknak, melyekbe akár fészket is rakhatnak tavasszal.

A téli madáretető seregletében felbukkanhat a társaság legkisebb tagjaként a sárgafejű királyka. A madár fejének búbját aranysárga tollsáv díszíti - akár egy királyi fejék -, innen a madár neve. Testének tollazata egyébként barnászöld, így jól beleolvad a környezetébe, csak felcsillanó koronája árulhatja el jelenlétét.  A legtöbb szakirodalom felhívja a figyelmünket, hogy a sárgafejű királyka az európai madarak között a legapróbb termetű, tömege csupán néhány gramm. A madarak között tehát valóban a legkisebb a "király". A sárgafejű királyka leginkább fenyvesekben fészkel, alföldi területeken az őszi-téli hónapokban bukkanhat fel. Parkokban, kertekben találkozhatunk vele, szelíd természete miatt akár egész közel kerülhet hozzánk. Ha ilyen szerencsében van részünk, használjuk ki az alkalmat, és csodáljuk meg e csöpp madár királyi tollruháját.

Sárgafejű királyka (Regulus regulus)
(Fotó: Pixabay  - wolfgang_vogt képe)

Az egyházi év végén érdemes számot vetünk magunkban, hogy gondoskodtunk-e legkisebb, azaz legkiszolgáltatottabb embertársainkról. Mellettük azonban ne felejtkezzünk el környezetünk élővilágáról sem, mert a természetben minden összefügg mindennel: ha a legkisebbeknek esik bántódása, azt megérezhetik a legnagyobbak is.

Felhasznált irodalom:

Katolikus Lexikon – Krisztus Király

Igenaptár 2020 november

Magyar Madártani Egyesület – Sárgafejű királyka

Sok zarándok készülődik ezekben a napokban valamelyik Mária kegyhelyünkre, hogy ott ünnepelhessék Nagyboldogasszony napját. Egyre többen gyalog indulnak útnak, felelevenítve a régi zarándoklatok hagyományait. Nagyboldogasszony napja a legnagyobb Mária ünnepek közé tartozik. Szűz Mária menybevételére emlékezünk ezen a napon, vagyis arra, hogy Mária földi élete végén testével és lelkével együtt felvétetett a mennybe. Bár az ünnep már évszázadok óta jelen volt a katolikus hagyományban, Mária mennybevételét dogmaként csak 1950-ben hirdette ki XII. Piusz pápa. 

Mária megdicsőülésének egyik ábrázolásmódja szerint az apostolok a Szűz üres szarkofágja mellett állnak és a mennyekbe emelkedett Máriára tekintenek. Az üres szarkofágban pedig virágok nyílnak, leginkább liliom és rózsa. Mária szarkofágjából nyíló virágok a Szűz földi tisztaságra utalnak, valamint arra, hogy teste halála után sem lett az enyészeté, hanem a mennyekbe került, tehát az illatos virágok megjelenése testének romolhatatlanságát fejezik ki.

A megdicsőült Mária kivirágzott szarkofágja
(Raffaello: Oddi oltárkép, Forrás:Wikimedia Commons - PD)

A népi hagyományban is fontos szerepet kaptak a virágok ezen az ünnepen. Bálint Sándor Ünnepi kalendáriuma szerint virágokat - például csombormentát (Mentha pulegium), és ökörfarkkórót (Verbascum) - szenteltek Nagyboldogasszony napján az ország egyes részein. Augusztusban is tartó virágzásuk mellett, gyógynövény szerepük is alkalmassá tette az említett növényeket arra, hogy bekerüljenek a „nagyboldogasszonyi füvek”' közé.

Az ökörfarkkóró (Verbascum) magyar elnevezése nem éppen a mai ünnep méltóságát emeli, de megjelenése annál inkább. Talán szebben hangzik számunkra a növény másik magyar neve a királygyertya. Több fajuk is viszonylag gyakori nálunk: molyhos ökörfarkkóró (V. thapsus), dúsvirágú ökörfarkkóró (V. densiflorum), szöszös ökörfarkkóró (V. phlomoides). Utóbbival akár utak mentén, vasúti töltések mellett is találkozhatunk. Az említett ökörfarkkórók megjelenésükben igen hasonlóak, magasra nőnek, méltóságteljes növények, akár két méteres nagyságot is elérhetnek, gyönyörű sárga virágaik pedig magas füzért alkotnak.

Uram, jobbodon áll a királynő, arannyal átszőtt ruhában!
(Az ünnep szentmiséjének válaszos zsoltára)
(Forrás: Pixabay – melaineuebelhart képe)

A felsorolt fajok kétnyári növények, első évben kialakuló alacsony tőlevélrózsáik szerényen meghúzódnak a talaj közelében, majd második éveben hozott aranysárga virágzatukkal a mennyekig emelkednek, így emlékeztetnek bennünket Szűz Mária öröménekének a Magnificatnak sorára:

„Letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte." (Magnificat, Lukács 1,52)

" ...az alázatosakat pedig fölemelte "
(Forrás: Pixabay – Cody0819 képe)

Felhasznált irodalom:

Magyar Katolikus Lexikon

Bálint Sándor: Ünnepi Kalendárium

igenaptar.katolikus.hu

Pünkösd utáni vasárnap a Szentháromság vasárnapja. Az egy Istenben lévő három személyt, az Atyát, a Fiút és a Szentlelket ünnepeljük. A Szentháromság misztériuma az emberek számára felfoghatatlan. Erről szól egy közismert Szent Ágoston-legenda is. Az egyik legnagyobb egyházi gondolkodónk egy tengerparti sétája során a Szentháromság titkát próbálta megfejteni. A séta közben egy gyermekkel találkozott, aki egy kagylóhéjjal igyekezett a tenger összes vizét egy kiásott gödörbe áthordani. A lehetetlen feladaton elcsodálkozó szent meg is kapta a választ az őt foglalkoztató problémára: ahogy a gödörbe sem fér el tengernyi mennyiségű víz, úgy az emberi elme sem képes befogadni teljes egészében az isteni igazságot.

Ha nem is vagyunk képesek felfogni ezt a titkot, azért a Szentháromságnak számos jelképe született a keresztény szimbolikában, amelyek segítenek nekünk közelebb kerülni e misztérium megértéséhez. Akár egy Szentháromság-vasárnapi séta alkalmával is több magyarázattal találkozhatunk, ha elég körültekintően szemléljük a természetet.

Számos növény rendelkezik összetett levelekkel, ami azt jelenti, hogy egy levélnyélen több levéllemez helyezkedik el. Azok az összetett levelű növények, amelyeken egy levélnyélen éppen három levéllemezt találni, a keresztény jelképrendszerben Szentháromság-szimbólumává váltak.

A közvetlen környezetünkben, gyepekben, útszéleken tenyésző pillangósvirágúak, mint a fehér here, korcs here, vörös lóhere mindenki által ismert hármaslevelű növények. A lóherékhez hasonló levelik vannak a madársóskafélék képviselőinek is. Számos fajuk idegenhonos gyomnövény, vagy termesztett dísznövény, de az erdei madársóska hazai erdeink őshonos növénye. Erdei tisztásokon, irtásokon találkozhatunk hármasan összetett levelű és ízletes gyümölcsű szamócával, málnával vagy hamvas szederrel is, amelyek mind a rózsafélék családjába tartoznak. Ugyancsak Szentháromság-jelképnek számít védett erdei virágunk a harangláb, amelynek kertekbe is ültetik dísznövény változatát. Összetett levelei mellett madárra emlékeztető virágaiba a Szentlélek galamb jelképe is belelátható.

A szeder hármasan összetett levele
Fotó: Pixabay

Az ibolyafélék családjára jellemző szerénységgel bújnak meg környezetükben a háromszínű árvácskák virágai. Réten, kaszálókon bukkanhatunk példányaikra. A "Szentháromság-magyarázó" élőlények listájára a virágon fellelhető színek miatt került fel. Egy virágon három szín található: lila, fehér, sárga.

Háromszínű árvácska

Gondoltuk volna, hogy a hatalmas Istenség természete éppen egy a fűből alig kilátszódó apró virágban tárul fel előttünk? Érdemes a keresésére indulnunk, ezekben a napokban is virágzik.

Felhasznált irodalom:

Jutta Seibert: A keresztény művészet lexikona

Pünkösd napján, húsvét utáni ötvenedik napon a harmadik isteni személynek, a Szentléleknek eljövetelét ünnepeljük. Jézus feltámadása utáni negyvenedik napon felment a mennybe, és tíz nap múlva elküldte az Atyától a Szentlelket. Az Apostolok Cselekedetei így ír az összegyűlt apostolok első pünkösdi élményéről:

Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek… (ApCsel. 2. 2-4.)

Ezután az apostolok a Szentlélekkel eltelve szóltak a Jeruzsálemben egybegyűlt népekhez, akik bár különféle nyelveket beszéltek, mind megértették őket.

A Szentlélek legelterjedtebb jelképe a galamb. A Szentírásban is galambról olvashatunk, amikor Jézus megkeresztelkedése után leszállt rá a Lélek. A pünkösdi események művészi ábrázolásain pedig gyakran egy kitárt szárnyú fehér galamb látható, amelynek szárnyaiból lángnyelvek szállnak le az apostolokra és Szűz Máriára. A kiáradó hét lángnyelv a Szentlélek hét ajándékát szimbolizálja: bölcsesség, értelem, jótanács, tudomány, lelki erősség, jámborság, istenfélelem. 

Ha egy kicsit élénkebb fantáziával rendelkezünk az idézett szentírási rész alapján, az első pünkösdi eseményt elképzelhetjük óriásira nőtt hétpettyes katicabogarakkal is, amelyek zúgás közepette, kitárt lángvörös fedőszárnyaikkal leereszkednek az apostolok vállaira. De a katicabogarak nem ilyenek, nem nőnek meg olyan nagyra, hogy szélvészt keltsenek szárnyaikkal, csupán néhány milliméteresek. Talán éppen apró méretük és szép mintázatuk miatt a katicákat még azok is kedvelik, akik egyébként nem szeretik túlságosan az ízeltlábúak népes törzsének képviselőit.

A hétpettyes katicabogárral már az első melegebb tavaszi napokon lehet találkozni. Lárvakorában és kifejlett imágóként is leginkább a növényeket károsító levéltetvekkel táplálkozik a kertészek örömére. A bogarak rendjébe tartozó katicának a felső fedőszárnya alatt áttetsző hártyás szárnya is van, amelyet bizonyára sokan megfigyeltek már, amikor ujjuk hegyére érve széttárva elrepült, becsületesen engedelmeskedve a közismert gyerekdal utasításának. 

Fotó - Pixabay

Sajnos katicapettyekből is megárt a sok. Az utóbbi években tömegesen elszaporodó ázsiai származású harlekinkaticák évről-évre keserítik meg életünket, főleg hűvösebb őszi napokon, amikor minden igyekezetünk ellenére is bejutnak meleg lakásainkba. A hazai katicáknál nagyobb méretű sokpettyes harlekinkaticák komoly veszélyt jelentenek a hétpettyes rokonaikra, mert hasonló életmódjuk, táplálékuk miatt kiszorítják őket élőhelyükről.

Vigyázzunk hát őshonos katicabogarainkra! Szélvészt, zúgást ugyan nem keltenek, mert túl kicsik, de lehet, hogy mi vagyunk túl nagyok, és ha legalább lélekben összehúzzuk magunkat, fülünköz emeljük az ujjunk hegyéről felszálló katicánkat, akkor előfordulhat, hogy nekünk is az apostolokéhoz hasonló pünkösdi élményben lesz részünk.

Katalinka, szállj el! Szentlélek Isten, szállj le ránk!

Idén is visszatértek a füsti fecskék hazánkba. A címben idézett mondókát sok gyerek énekelheti ezekben a napokban, amikor megpillantja az idei első fecskét. A húsvéti időszak napjaiban a villásfarkú fecskék cikázása a fényes tavaszi égbolton mint megannyi apró győzelmi zászló, hirdeti számunkra a feltámadás örömét, Krisztus világosságát.

Pixabay – Tuna Ölger

A füsti fecskék a legkedvesebb madaraink közé tartoznak emberközeli életmódjuk miatt. Az emberek is szeretik a fecskék közelségét, és a fecskék is az emberekét – illetve a haszonállat-tartással járó repülő rovarok közelségét szeretik a legjobban. A füsti fecskék igazi légi vadászok, kecses testfelépítésük miatt kiválóan repülnek, mindenféle kisebb repülő rovart képesek elejteni, különösen az emberekre is veszélyes és kellemetlen szúnyogokat, legyeket kedvelik. Március végén, április elején térnek vissza afrikai telelőhelyükről. Hátukat fekete tollak borítják, amelyek a napfényben fényesen csillognak, hasi oldalukon világos, halvány barna, csőrük környékén pedig vörösesbarna tollak találhatóak. A tojók 4-6 tojáson kotlanak és évente általában két fészekaljat nevelnek fel párjukkal.

Sajnos egyedszámuk jelentősen lecsökkent az utóbbi évtizedben. A létszámcsökkenés oka az éghajlatváltozás és a rovarölő vegyszerek szélesebb körű alkalmazása mellett a falusi életmód megváltozásával is magyarázható. Egyre inkább háttérbe szorul a falusi állattartás, az üresen maradt ólak és istállók pedig már nem biztosítanak olyan kedvező fészkelőhelyet számukra, mint korábban. Elszomorító az is, hogy sokan azért verik le a fecskék fészkét, mert zavarja őket a fészkek alatt felhalmozódó ürülék. Szerencsére az utóbbi években felvilágosító kampányok és fecskevédelmi programok indultak a madarak védelme érdekében, amelyek igyekeznek felhívni a lakosság figyelmét a fecskék hasznosságára.

Régi korok népi babonái is tekinthetőek egyfajta fecskevédelmi programnak. Nagyszüleim is gyakran figyelmeztettek arra, hogy aki a fecskefészket bántja, az vaksággal bűnhődhet. Hogy miért pont vaksággal, arra magyarázatot adhat a fecskefiókák fészeklakó életmódja. A fészeklakó fiókák csupaszon, vakon kelnek ki a tojásból és sokkal inkább szüleik gondoskodására vannak utalva, mint a fejlettebben kikelő fészekhagyó fiókák.

 Az említett babonához kötődik egyik gyógynövényünk, a vérehulló fecskefű neve is. Az elnevezésének leggyakoribb magyarázata szerint a fecskék ennek a növénynek a segítségével „gyógyítják meg” fiókáikat a vakságukból. Méliusz Juhász Péter Herbáriumában is ezt a magyarázatot olvashatjuk:

Azért hiyác Fetske fúnec, hogy á Fetskéc á fioc semét ezzel gyogyittyác.

A vérehulló fecskefű négy sárga sziromból álló virágai apró kereszteket formáznak a fűben. A mákfélék családjába tartozik, gyakori gyógynövény, közönséges gyomtársulásokban, járdák szegélye mentén egyaránt előfordulhat. A vérehulló jelző a növény sárgás tejnedvére utal, amelyet a gyógyászatban leginkább szemölcsök kezelésére használnak.

Vérehulló fecskefű
Pixabay - Hans

A vakok gyógyításáról a Szentírásban is olvashatunk. Az evangéliumokban több helyen is szerepel olyan elbeszélés, melyben Jézus vakoknak adta vissza a látását. A János evangéliumában található történet azonban eltér a többi leírástól. Itt az olvasható, hogy Jézus sarat készített a nyálával, majd bekente vele egy vak ember szemét, aki így visszanyerte a látását:

Egyszer útközben (Jézus) látott egy vakon született embert. Míg ezeket mondta, a földre köpött, nyálával sarat csinált, s a sarat a vak szemére kente, majd meghagyta neki: „Menj, mosakodj meg a Siloe tavában.” Ez annyit jelent, mint: „küldött”. Az elment, megmosdott, s amikor visszatért, már látott. (Jn. 9. 1-7.)

Nem is gondolnánk, hogy a fenti részletben olvasható bibliai csodára az istállókban lakó fecskéink is képesek. Fészküket nyálukkal kevert sárból és növényi részekből tapasztják össze. Bár a fecskeszülők nem kenik be fiókáik szemét sem sárral, sem a fecskefű tejnedvével, de – áldozatos munkájuknak köszönhetően – a sárból épített fészek biztonságában nevelkedő, vakon született fiókák szeme hamarosan kinyílik és pár hét múlva kirepülnek fészkükből.

 Lehet, hogy a csodák nem pontosan úgy történnek körülöttünk, ahogy először elképzeltük, de ha megnyílik szemünk a hétköznapi csodákra is – amelyeket a természet bőségesen kínál számunkra –, akkor talán jobban tudjuk értékelni azokat a dolgokat is, amelyekre korábban fel sem figyeltünk, vagy épp magától értetődőnek gondoltunk.

Pixabay - Psubraty

Felhasznált irodalom:

Magyar Madártani Egyesület - Füsti fecske

Méliusz Juhász Péter: Herbárium

szentiras.hu  Szent István Társulati Biblia

Jutta Seibert: A keresztény művészet lexikona

Április 24-e Szent György napja.  A vértanú szent  napjához kapcsolódó szokás, miszerint ekkor kell kihajtani az állatokat a legelőre, idén sem maradhat el, mert jószágaink már alig várják, hogy zárt istálló helyett dús füvű réteken legelhessenek.

Szent György állandó jelzője, a „sárkányölő”, egy legendára vezethető vissza, amelyben Silena város lakosságát megmenti egy sárkány terrorjától:

 A kappadókiai származású György vitéz elvetődött egyszer Libya provincia Silena nevű városába. A város mellett volt egy tenger nagy tó, abban lakott egy dögletes sárkány. Gyakran megfutamította a népet, mely fegyvert ragadott ellene, és a város falaira felhágva leheletével mindenkit megmérgezett. Hogy haragját csillapítsák, a polgárok kénytelen-kelletlen két juhot adtak neki naponta, különben a város falaira rontott, és úgy megfertőzte a levegőt, hogy nagyon sokan belehaltak. Amikor a juhok már fogytán voltak, és többet szerezni sem tudtak, úgy határoztak, hogy a juhok mellé egy-egy embert adnak. (Jacobus de Voragine: Legenda Aurea)

A történet folytatásában a sorsolás végül a város királyának egyetlen lányára esett, de a bátor György szembeszállt a sárkánnyal, és megmentette a lányt és a várost, azzal a feltétellel, hogy a lakói mind megkeresztelkednek.

Szerencsére ma már nem kell attól tartani, hogy a legelőre kihajtott állatokat felfalja egy dögletes sárkány, de hírmondói azért maradtak a félelmetes fenevadnak. Ha a településünk határában tenger nagy tó helyett található kisebb vízállás, előfordulhat, hogy élnek benne törpe sárkányforma állatok, azaz gőték.

Vízóraaknából mentett dunai tarajosgőte

Hazánkban a két legelterjedtebb gőtefaj a dunai tarajosgőte, és a pettyes gőte. Mindketten a farkos kétéltűek közé tartoznak. A pettyes gőte kisméretű, 10 centiméter körüli állatka. Tavasszal bújnak elő téli rejtekükből, és szaporodásukhoz szükséges vizes élőhelyet keresnek maguknak. A nászidőszakban a hímek díszesebbek a nőstényeknél, barnászöld testüket nevüknek megfelelően fekete pettyek díszítik, amelyek háttarajukon is megfigyelhetőek. Farokvitorlájukon kékes sáv húzódik végig, hasukon pedig narancssárga foltok vannak. A nőstények testéről hiányoznak a pettyek, és háttarajjal sem rendelkeznek, farokvitorlájuk kisebb, de a nőstények hasán is találhatóak narancssárga foltok. A szaporodás után általában visszatérnek a szárazföldre, ahol inkább éjszaka aktívabbak. A dunai tarajosgőte valamivel nagyobb testű pettyes rokonától, sötétebb barna testét fekete foltok borítják. A nászidőszakban a hímek háttaraja rojtozott, farokvitorláján világos sáv található. A szaporodásuknak helyt adó víz mélységétől, kiterjedésétől függően hosszabb ideig is a vízben maradhatnak.

Gőtelelőhely

Magyarországon minden kétéltűfaj védett. A gőtékre a szaporodásukhoz szükséges vizes területek csökkenése jelenti a legnagyobb veszélyt. Reméljük, idén a hűvös tavasz ellenére is gőtékben gazdag vízállásokkal találkozhatunk. De ha nem vagyunk olyan szerencsések, hogy gőtéket figyeljünk meg, akkor se csüggedjünk, láthatunk más mini sárkányt is. A hüllők közé tartozó fürge gyíkok is rég előbújtak már telelőhelyükről, Szent György-napi sétánk során biztos találkozunk velük. Fűben való mozgolódásuk elárulja jelenlétüket, ha észleljük őket, talán megengedik, hogy készítsünk róluk egy fotót.

Felhasznált irodalom:

Jacobus de Voragine: Legenda Aurea
http://mek.niif.hu/04600/04626/html/index.htm

Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Magyarország kétéltűi és hüllői: Pettyes gőte http://www.mme.hu/keteltuek-es-hullok/pettyes-gote

Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Magyarország kétéltűi és hüllői: Dunai tarajosgőte http://www.mme.hu/keteltuek-es-hullok/dunai-tarajosgote

Szűz Mária a Szép Szeretet Anyja:

Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, megismerésnek és a szent reménynek. (Sir. 24. 24.)

Mária anyasága hozta el számunkra a Szép Szeretet, Jézus Krisztust, aki feláldozta önmagát értünk, ahogyan Szent Péter apostol is írja első levelében:

 Vétkeinket saját testében fölvitte a keresztfára ...(1Pt. 2.24.)

Az orgona méltó növény szeretetünk kifejezésére anyák napja ünnepén. Levelei szívet, bugákba rendeződött virágai pedig apró kereszteket formáznak. Az orgona ágával  - hitünk és szeretetünk jelével -  köszönhetjük meg Égi Édesanyánknak a Szép Szeretet ezen az ünnepen.

Fotó - Pixabay

Szent Márk evangélista ünnepét követő vasárnap könyörgőnap a jó termésért. Ezen a napon a papok megszentelik a templomokba vitt búzát, vagy a hívőkkel együtt körmenetben vonulnak a települések határába, hogy ott kérjék az Úr áldását nemcsak a vetésre, hanem egyéb mezőgazdasági munkákra is. A vetés megáldása régi időkre nyúlik vissza, már az ókori Rómában is kivonultak a mezőre és bőséges termésért könyörögtek az istenekhez. Ennek a pogány szokásnak a helyére lépett a keresztény búzaszentelés hagyománya.

A búzaszentelés szertartása során négy evangéliumi részlet hangzik el a négy evangélista könyvéből, amelyeket a pap a négy égtáj felé fordulva olvas fel. Ezek az evangéliumi szakaszok többségében azokat a példabeszédeket tartalmazzák, amelyek mezőgazdasági életből vett hasonlatokkal mutatják be az isteni gondviselést.

A Lukács evangéliumából olvasott részlet azokról a madarakról és mezei virágokról szól, amelyek az Isten törődésnek köszönhetik létüket:

Vegyetek példát a hollókról. Nem vetnek, nem aratnak, nincs pincéjük, nincs kamrájuk, s az Isten táplálja őket. (Lk. 12,24)

Vegyetek példát a liliomokról, hogyan nőnek: se nem fonnak, se nem szőnek. Mégis, mondom nektek, hogy Salamon dicsősége teljében sem volt úgy felöltözve, mint egy ezek közül. (Lk. 12. 27.)

Ezeket a hasonlatokat fogalmazza át a nép nyelvére az ide kapcsolódó búzaszentelési ének:

Aki gondolsz a madárra, Köntöst adsz a kis virágra, Kegyes szemed legyen rajtunk, Tebenned van bizodalmunk.

Bár az idézett szentírási rész a hollókat említi, a földművelő nép számára talán a legkedvesebb madár a mezei pacsirta, mely életmódjával szorosan kötődik a szántóföldekhez. Nincs tavaszi mező pacsirtaének nélkül. Jellegzetes tulajdonsága ennek a madárnak, hogy egyre magasabbra emelkedik éneklése közben, hogy hangja minél messzebbre hallatszódjon.

„Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – mennyei Atyátok táplálja őket.”
(Mt. 6.26.)
Pixabay - TheOtherKev

Talán nem olyan színpompás madár a pacsirta, mint más énekesmadarak, de tollazatának szürkésbarna színe, illetve sötétebb sávokkal, foltokkal tarkított mintázata a madár rejtőzködését segíti a talaj közelében, ugyanis tojásait a földön található mélyedésekbe rakja. Legtöbbjük télen melegebb déli területekre vonul, kora tavasszal viszont már újra lehet hallani jellegzetes éneküket. Táplálékuk sáskákból, hernyókból és egyéb kártevő rovarokból áll, azok irtásával hozzájárulnak termesztett növényeink védelméhez. A mezei pacsirták egész Európában, így hazánkban is gyakori fészkelők, viszont a rovarölő vegyszerek egyre szélesebb körű használata a pacsirták állományát is veszélyezteti.

Lehet, hogy idén nem lesznek körmenetben vonuló, bő termésért fohászkodó hívek a határban, de ha messziről meghalljuk a pacsirta dalát, gondoljunk arra, hogy e madár kérésünket helyettünk is az egekbe repíti, és a búzatáblák fölött lebegve kéri az Úr áldását vetésünkre.

Felhasznált irodalom:

Katolikus lexikon
szentiras.hu - Szent Lukács evangéliuma - Szent István Társulati Biblia
Alfred Brehm: Az állatok világa

Magyarországon a legismertebb könnyező kegykép a máriapócsi ikon, de a pócsi Mária csodája után néhány hónappal, 1697-ben egy másik szentkép is könnyezett hazánkban. Szent Patrik liturgikus emléknapjához kötődik a győri székesegyházban őrzött kegykép könnyezése. A festmény Szűz Máriát ábrázolja, amint a gyermek Jézus álmát őrzi. Az ábrázolás az Énekek énekének sorait idézi:

 „Én alszom, de a szívem virraszt.” (Én. 5.2)

A 17. században a Cromwell Olivér-féle üldözés elől menekülve Valter Lynch ír főpap hozta magával a festményt, aki Püsky János püspök hívására érkezett hazánkba és telepedett le Győr városában. A képen ábrázolt Szűz Mária 1697. március 17-én Írország védőszentjének, Szent Patriknak ünnepén vért könnyezett. A kegyképet és a könnyeket felfogó kendőt a mai napig a győri székesegyházban őrzik.

A Könnyező Mária kegyoltára
(Fotó: Wikimedia Commons Nxr-art CC-BY-SA-4.0)

A festményen látható Szűz Mária zöld köpenyt visel, amely szín a zöld szigetként is emlegetett Írországra utal. A zöld az élet és a reménység színe is. A könnyezés évében az üldöztetést szenvedett írországi katolikusoknak nagy szükségük volt reményük erősítésére, ahogy a végeken harcoló magyaroknak is.

Fotó: Pixabay -  Oldiefan képe

A zöld köpenyes Mária színét viseli tollain és nevében is a zöldike. Egyik leggyakoribb madarunk a pintyfélék családjába tartozik. Településeken belül kertekben, parkokban, emberekhez közel is szívesen választ magának fészkelőhelyet. A hímek tolla élénkebb, testüket citromsárgás zöld színű tollak díszítik. A fészkén ülő tojót a hím nem hagyja magára, a fészek közelében marad és énekével őrzi párját. A zöldikék hangjába is sokféle emberi szót bele lehet hallani:

 „Fészkelési helyén hamar észrevesszük jelenlétét „zsír” hangjáról, amelyet hol rütyü-nek, hol „svojécs”-nek hallanak, de a magyar fül aligha tudja másnak minősíteni, csak „zsír”-nak.” (Alfed Brehm: Az állatok világa)

Talán, ha jobban fülelünk, ezekben a napokban a zöldike énekét akár úgy is hallhatjuk, hogy: „Sír! Sír!”, mellyel a győri könnyezést is eszünkbe juttathatja.

Hallgassuk meg a zöldikék hangját és mondjunk el egy imát! Forduljunk ugyanolyan reménnyel égi Édesanyánk közbenjáró segítségéért, ahogy a történelem során mindig is fordultunk a megpróbáltatások idején! És vegyünk példát párjukat énekelve őrző madarainkról, vigyázzunk mi is egymásra!

Most segíts meg, Mária, ó irgalmas Szűzanya. Keservét a búnak-bajnak eloszlatni van hatalmad. Hol ember már nem segíthet, a Te erőd nem törik meg. Hő imáit gyermekidnek, nem, Te soha nem veted meg. Hol a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy anya vagy. Most segíts meg, Mária, ó irgalmas Szűzanya!

Felhasznált irodalom:

 Magyar Katolikus Lexikon

Bálint Sándor – Barna Gábor:  Búcsújáró magyarok. Szent István Társulat

Alfred Brehm: Az állatok világa