Szent Márk evangélista ünnepét követő vasárnap könyörgőnap a jó termésért. Ezen a napon a papok megszentelik a templomokba vitt búzát, vagy a hívőkkel együtt körmenetben vonulnak a települések határába, hogy ott kérjék az Úr áldását nemcsak a vetésre, hanem egyéb mezőgazdasági munkákra is. A vetés megáldása régi időkre nyúlik vissza, már az ókori Rómában is kivonultak a mezőre és bőséges termésért könyörögtek az istenekhez. Ennek a pogány szokásnak a helyére lépett a keresztény búzaszentelés hagyománya.

A búzaszentelés szertartása során négy evangéliumi részlet hangzik el a négy evangélista könyvéből, amelyeket a pap a négy égtáj felé fordulva olvas fel. Ezek az evangéliumi szakaszok többségében azokat a példabeszédeket tartalmazzák, amelyek mezőgazdasági életből vett hasonlatokkal mutatják be az isteni gondviselést.

A Lukács evangéliumából olvasott részlet azokról a madarakról és mezei virágokról szól, amelyek az Isten törődésnek köszönhetik létüket:

Vegyetek példát a hollókról. Nem vetnek, nem aratnak, nincs pincéjük, nincs kamrájuk, s az Isten táplálja őket. (Lk. 12,24)

Vegyetek példát a liliomokról, hogyan nőnek: se nem fonnak, se nem szőnek. Mégis, mondom nektek, hogy Salamon dicsősége teljében sem volt úgy felöltözve, mint egy ezek közül. (Lk. 12. 27.)

Ezeket a hasonlatokat fogalmazza át a nép nyelvére az ide kapcsolódó búzaszentelési ének:

Aki gondolsz a madárra, Köntöst adsz a kis virágra, Kegyes szemed legyen rajtunk, Tebenned van bizodalmunk.

Bár az idézett szentírási rész a hollókat említi, a földművelő nép számára talán a legkedvesebb madár a mezei pacsirta, mely életmódjával szorosan kötődik a szántóföldekhez. Nincs tavaszi mező pacsirtaének nélkül. Jellegzetes tulajdonsága ennek a madárnak, hogy egyre magasabbra emelkedik éneklése közben, hogy hangja minél messzebbre hallatszódjon.

„Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – mennyei Atyátok táplálja őket.”
(Mt. 6.26.)
Pixabay - TheOtherKev

Talán nem olyan színpompás madár a pacsirta, mint más énekesmadarak, de tollazatának szürkésbarna színe, illetve sötétebb sávokkal, foltokkal tarkított mintázata a madár rejtőzködését segíti a talaj közelében, ugyanis tojásait a földön található mélyedésekbe rakja. Legtöbbjük télen melegebb déli területekre vonul, kora tavasszal viszont már újra lehet hallani jellegzetes éneküket. Táplálékuk sáskákból, hernyókból és egyéb kártevő rovarokból áll, azok irtásával hozzájárulnak termesztett növényeink védelméhez. A mezei pacsirták egész Európában, így hazánkban is gyakori fészkelők, viszont a rovarölő vegyszerek egyre szélesebb körű használata a pacsirták állományát is veszélyezteti.

Lehet, hogy idén nem lesznek körmenetben vonuló, bő termésért fohászkodó hívek a határban, de ha messziről meghalljuk a pacsirta dalát, gondoljunk arra, hogy e madár kérésünket helyettünk is az egekbe repíti, és a búzatáblák fölött lebegve kéri az Úr áldását vetésünkre.

Felhasznált irodalom:

Katolikus lexikon
szentiras.hu - Szent Lukács evangéliuma - Szent István Társulati Biblia
Alfred Brehm: Az állatok világa