Keresztelő Szent János születésének ünnepe, vagy közismertebb nevén Szent Iván napja a nyári napfordulóhoz kapcsolódó egyházi ünnep. A legtöbb szakirodalom megemlíti, hogy a Katolikus Egyház Jézus és Szűz Mária születésnapja mellett, csak Keresztelő Szent János földi születésnapjáról emlékezik meg.

Keresztelő Szent János születéséről részletesebben Lukács evangéliumában olvashatunk. Apjának, Zakariásnak is megjelent Gábor arkangyal, hogy hírül adja felesége, Erzsébet idős kora ellenére fiút fog szülni. Mivel Zakariás kételkedett az angyal szavaiban némasággal kellet bűnhődnie, nyelve csak fia születése után eredt meg. Ekkor hangzott el szájából a Benedictusnak nevezett örömének, melynek így szól egy részlete:

Téged pedig, fiú, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni, mert az Úr előtt jársz majd, hogy előkészítsd útját, hogy az üdvösség ismeretét add népének bűnei bocsánatára, Istenünk könyörülő irgalmából, melyben meglátogat minket a napkelet a magasságból, hogy a sötétben és a halál árnyékában ülőknek ragyogjon, és lépteinket a béke útjára irányítsa. (Lk. 1, 76-79.)

Nem véletlen, hogy Keresztelő Szent János születése a naptár ellentétes oldalára került Jézus születésének ünnepétől, hiszen János az, aki az Úr előtt jár, hogy előkészítse az útját, ő hívja fel a világ figyelmét a Megváltó érkezésére. Ennek a tanításnak a szimbolikáját fedezhetjük fel a két ünnep csillagászati eseményeiben is. A nyári napfordulón a leghosszabb ugyan a nappal és legrövidebb az éjszaka, de innentől kezdve egyre növekszik a sötétség egészen a téli napfordulóig, vagyis karácsonyig, amikor is a világosság győz a sötétség felett. Szent János vezeti tehát a sötétben és halál árnyékában lévőket a Világ Világossága felé

Az orbáncfű sárga virágai
Fotó - Pixabay

Az év legfényesebb időszakában a természet is virágpompába öltözött. A mérsékelt éghajlatra jellemző hosszúnappalos növények ebben az időszakban kapnak elegendő fényt a virágzásukhoz. A közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) is a napokban van virágzása teljében. Száraz élőhelyeken, erdők szélén, réteken, gyakran előforduló, gyógyhatású növény. Az orbáncfüvet a néphagyomány kifejezetten Szent János ünnepéhez köti. Gyógyhatású tulajdonsága mellett mágikus, ördögűző hatásúnak vélték, Szent Iván napján begyűjtött példányait pedig természeti csapások kivédése ellen gondolták hatásosnak. Az orbáncfű latin neve utal a növény egy érdekes tulajdonságára, leveleiben található olajtartó járatai a fény felé emelve apró, fényes pontonként jelennek meg.  A Katolikus Lexikon szerint a népi babona a levél perforáltságát az ördög művének tekintette, amit azért szúrt ki egy tűvel, hogy megszüntesse annak gonoszűző varázserejét.

Perforált levelek
Fotó - Pixabay

Tudjuk azonban, hogy a teremtett világ élőlényei nem az ördög művei, ellenkezőleg, az orbáncfű is inkább Szent János tanítását meséli el számunkra, hiszen az ég felé tartott sötét levelének világos pontjain felragyogó fény emlékeztet bennünket arra, hogy mostantól sötétebb időszak köszönt ránk, de végül „meglátogat minket a napkelet a magasságból, hogy a sötétben és a halál árnyékában ülőknek ragyogjon”.

Felhasznált irodalom:

Katolikus Lexikon
Szentírás.hu (Szent István Társulat fordítása)