Fecskét látok!

2021. április 28. - Lasius

Idén is visszatértek a füsti fecskék hazánkba. A címben idézett mondókát sok gyerek énekelheti ezekben a napokban, amikor megpillantja az idei első fecskét. A húsvéti időszak napjaiban a villásfarkú fecskék cikázása a fényes tavaszi égbolton mint megannyi apró győzelmi zászló, hirdeti számunkra a feltámadás örömét, Krisztus világosságát.

Pixabay – Tuna Ölger

A füsti fecskék a legkedvesebb madaraink közé tartoznak emberközeli életmódjuk miatt. Az emberek is szeretik a fecskék közelségét, és a fecskék is az emberekét – illetve a haszonállat-tartással járó repülő rovarok közelségét szeretik a legjobban. A füsti fecskék igazi légi vadászok, kecses testfelépítésük miatt kiválóan repülnek, mindenféle kisebb repülő rovart képesek elejteni, különösen az emberekre is veszélyes és kellemetlen szúnyogokat, legyeket kedvelik. Március végén, április elején térnek vissza afrikai telelőhelyükről. Hátukat fekete tollak borítják, amelyek a napfényben fényesen csillognak, hasi oldalukon világos, halvány barna, csőrük környékén pedig vörösesbarna tollak találhatóak. A tojók 4-6 tojáson kotlanak és évente általában két fészekaljat nevelnek fel párjukkal.

Sajnos egyedszámuk jelentősen lecsökkent az utóbbi évtizedben. A létszámcsökkenés oka az éghajlatváltozás és a rovarölő vegyszerek szélesebb körű alkalmazása mellett a falusi életmód megváltozásával is magyarázható. Egyre inkább háttérbe szorul a falusi állattartás, az üresen maradt ólak és istállók pedig már nem biztosítanak olyan kedvező fészkelőhelyet számukra, mint korábban. Elszomorító az is, hogy sokan azért verik le a fecskék fészkét, mert zavarja őket a fészkek alatt felhalmozódó ürülék. Szerencsére az utóbbi években felvilágosító kampányok és fecskevédelmi programok indultak a madarak védelme érdekében, amelyek igyekeznek felhívni a lakosság figyelmét a fecskék hasznosságára.

Régi korok népi babonái is tekinthetőek egyfajta fecskevédelmi programnak. Nagyszüleim is gyakran figyelmeztettek arra, hogy aki a fecskefészket bántja, az vaksággal bűnhődhet. Hogy miért pont vaksággal, arra magyarázatot adhat a fecskefiókák fészeklakó életmódja. A fészeklakó fiókák csupaszon, vakon kelnek ki a tojásból és sokkal inkább szüleik gondoskodására vannak utalva, mint a fejlettebben kikelő fészekhagyó fiókák.

Az említett babonához kötődik egyik gyógynövényünk, a vérehulló fecskefű neve is. Az elnevezésének leggyakoribb magyarázata szerint a fecskék ennek a növénynek a segítségével „gyógyítják meg” fiókáikat a vakságukból. Méliusz Juhász Péter Herbáriumában is ezt a magyarázatot olvashatjuk:

Azért hiyác Fetske fúnec, hogy á Fetskéc á fioc semét ezzel gyogyittyác.

A vérehulló fecskefű négy sárga sziromból álló virágai apró kereszteket formáznak a fűben. A mákfélék családjába tartozik, gyakori gyógynövény, közönséges gyomtársulásokban, járdák szegélye mentén egyaránt előfordulhat. A vérehulló jelző a növény sárgás tejnedvére utal, amelyet a gyógyászatban leginkább szemölcsök kezelésére használnak.

Vérehulló fecskefű
Pixabay - Hans

A vakok gyógyításáról a Szentírásban is olvashatunk. Az evangéliumokban több helyen is szerepel olyan elbeszélés, melyben Jézus vakoknak adta vissza a látását. A János evangéliumában található történet azonban eltér a többi leírástól. Itt az olvasható, hogy Jézus sarat készített a nyálával, majd bekente vele egy vak ember szemét, aki így visszanyerte a látását:

Egyszer útközben (Jézus) látott egy vakon született embert. Míg ezeket mondta, a földre köpött, nyálával sarat csinált, s a sarat a vak szemére kente, majd meghagyta neki: „Menj, mosakodj meg a Siloe tavában.” Ez annyit jelent, mint: „küldött”. Az elment, megmosdott, s amikor visszatért, már látott. (Jn. 9. 1-7.)

Nem is gondolnánk, hogy a fenti részletben olvasható bibliai csodára az istállókban lakó fecskéink is képesek. Fészküket nyálukkal kevert sárból és növényi részekből tapasztják össze. Bár a fecskeszülők nem kenik be fiókáik szemét sem sárral, sem a fecskefű tejnedvével, de – áldozatos munkájuknak köszönhetően – a sárból épített fészek biztonságában nevelkedő, vakon született fiókák szeme hamarosan kinyílik és pár hét múlva kirepülnek fészkükből.

Lehet, hogy a csodák nem pontosan úgy történnek körülöttünk, ahogy először elképzeltük, de ha megnyílik szemünk a hétköznapi csodákra is – amelyeket a természet bőségesen kínál számunkra –, akkor talán jobban tudjuk értékelni azokat a dolgokat is, amelyekre korábban fel sem figyeltünk, vagy épp magától értetődőnek gondoltunk.

Pixabay - Psubraty