Április 24-e Szent György napja.  A vértanú szent  napjához kapcsolódó szokás, miszerint ekkor kell kihajtani az állatokat a legelőre, idén sem maradhat el, mert jószágaink már alig várják, hogy zárt istálló helyett dús füvű réteken legelhessenek.

Szent György állandó jelzője, a „sárkányölő”, egy legendára vezethető vissza, amelyben Silena város lakosságát megmenti egy sárkány terrorjától:

 A kappadókiai származású György vitéz elvetődött egyszer Libya provincia Silena nevű városába. A város mellett volt egy tenger nagy tó, abban lakott egy dögletes sárkány. Gyakran megfutamította a népet, mely fegyvert ragadott ellene, és a város falaira felhágva leheletével mindenkit megmérgezett. Hogy haragját csillapítsák, a polgárok kénytelen-kelletlen két juhot adtak neki naponta, különben a város falaira rontott, és úgy megfertőzte a levegőt, hogy nagyon sokan belehaltak. Amikor a juhok már fogytán voltak, és többet szerezni sem tudtak, úgy határoztak, hogy a juhok mellé egy-egy embert adnak. (Jacobus de Voragine: Legenda Aurea)

A történet folytatásában a sorsolás végül a város királyának egyetlen lányára esett, de a bátor György szembeszállt a sárkánnyal, és megmentette a lányt és a várost, azzal a feltétellel, hogy a lakói mind megkeresztelkednek.

Szerencsére ma már nem kell attól tartani, hogy a legelőre kihajtott állatokat felfalja egy dögletes sárkány, de hírmondói azért maradtak a félelmetes fenevadnak. Ha a településünk határában tenger nagy tó helyett található kisebb vízállás, előfordulhat, hogy élnek benne törpe sárkányforma állatok, azaz gőték.

Vízóraaknából mentett dunai tarajosgőte

Hazánkban a két legelterjedtebb gőtefaj a dunai tarajosgőte, és a pettyes gőte. Mindketten a farkos kétéltűek közé tartoznak. A pettyes gőte kisméretű, 10 centiméter körüli állatka. Tavasszal bújnak elő téli rejtekükből, és szaporodásukhoz szükséges vizes élőhelyet keresnek maguknak. A nászidőszakban a hímek díszesebbek a nőstényeknél, barnászöld testüket nevüknek megfelelően fekete pettyek díszítik, amelyek háttarajukon is megfigyelhetőek. Farokvitorlájukon kékes sáv húzódik végig, hasukon pedig narancssárga foltok vannak. A nőstények testéről hiányoznak a pettyek, és háttarajjal sem rendelkeznek, farokvitorlájuk kisebb, de a nőstények hasán is találhatóak narancssárga foltok. A szaporodás után általában visszatérnek a szárazföldre, ahol inkább éjszaka aktívabbak. A dunai tarajosgőte valamivel nagyobb testű pettyes rokonától, sötétebb barna testét fekete foltok borítják. A nászidőszakban a hímek háttaraja rojtozott, farokvitorláján világos sáv található. A szaporodásuknak helyt adó víz mélységétől, kiterjedésétől függően hosszabb ideig is a vízben maradhatnak.

Gőtelelőhely

Magyarországon minden kétéltűfaj védett. A gőtékre a szaporodásukhoz szükséges vizes területek csökkenése jelenti a legnagyobb veszélyt. Reméljük, idén a hűvös tavasz ellenére is gőtékben gazdag vízállásokkal találkozhatunk. De ha nem vagyunk olyan szerencsések, hogy gőtéket figyeljünk meg, akkor se csüggedjünk, láthatunk más mini sárkányt is. A hüllők közé tartozó fürge gyíkok is rég előbújtak már telelőhelyükről, Szent György-napi sétánk során biztos találkozunk velük. Fűben való mozgolódásuk elárulja jelenlétüket, ha észleljük őket, talán megengedik, hogy készítsünk róluk egy fotót.

Felhasznált irodalom:

Jacobus de Voragine: Legenda Aurea
http://mek.niif.hu/04600/04626/html/index.htm

Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Magyarország kétéltűi és hüllői: Pettyes gőte http://www.mme.hu/keteltuek-es-hullok/pettyes-gote

Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Magyarország kétéltűi és hüllői: Dunai tarajosgőte http://www.mme.hu/keteltuek-es-hullok/dunai-tarajosgote