Közeledik az egyházi év utolsó vasárnapja, Krisztus Király ünnepe. Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat! (Krisztus győz, Krisztus uralkodik, Krisztus kormányoz!) - hangzik fel az ősi latin szöveg számos szentmisén ezen a napon. Évszázadok óta jelen van a keresztény művészetekben Krisztus uralkodói ábrázolása, gondoljunk csak a kora középkori bazilikák apszisainak aranymozaik Pantokrátor képeire. Külön egyházi ünnepként azonban a XX. században vették fel az egyházi naptárba. 1925-ben rendelte el XI. Piusz pápa Krisztus Király ünnepének megtartását.
Krisztus uralma nem hasonlítható semmiféle földi hatalomhoz, az Ő országa nem ebből a világból való. Hogy milyen is Krisztus királysága? Erről olvashatunk Máté evangéliumának egy példabeszédében, amely az Emberfia dicsőséges eljöveteléről szól. Ebben az igeszakaszban tárul fel előttünk Jézus uralkodói természete:
Azután a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, s ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!” Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?” Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek! (Mt 25.34-41.)
A világ leghatalmasabb ura ott van a legelesettebbek, a legkiszolgáltatottabbak képében. Az elmúlt napokban ünnepelt két nagy szentünk, Szent Márton és Árpádházi Szent Erzsébet élete is a szegények iránti törődésről mutat nekünk példát.
Ugyanakkor a legkisebb embertársaink mellett ne felejtkezzünk meg legkisebb tollas barátainkról sem. A napokban ránk köszöntő fagyos reggeleken meleg szobánk biztonságából gyönyörködhetünk a madáretetők vendégeinek szépségében. Fontos, hogy az eleség mellett ivóvizet is biztosítsunk számukra, ha téli madárgondoskodásra szánjuk el magunkat. Madárodúk kihelyezésével pedig menedéket is nyújthatunk a megvendégelt madaraknak, melyekbe akár fészket is rakhatnak tavasszal.
A téli madáretető seregletében felbukkanhat a társaság legkisebb tagjaként a sárgafejű királyka. A madár fejének búbját aranysárga tollsáv díszíti - akár egy királyi fejék -, innen a madár neve. Testének tollazata egyébként barnászöld, így jól beleolvad a környezetébe, csak felcsillanó koronája árulhatja el jelenlétét. A legtöbb szakirodalom felhívja a figyelmünket, hogy a sárgafejű királyka az európai madarak között a legapróbb termetű, tömege csupán néhány gramm. A madarak között tehát valóban a legkisebb a "király". A sárgafejű királyka leginkább fenyvesekben fészkel, alföldi területeken az őszi-téli hónapokban bukkanhat fel. Parkokban, kertekben találkozhatunk vele, szelíd természete miatt akár egész közel kerülhet hozzánk. Ha ilyen szerencsében van részünk, használjuk ki az alkalmat, és csodáljuk meg e csöpp madár királyi tollruháját.
Sárgafejű királyka (Regulus regulus)
(Fotó: Pixabay - wolfgang_vogt képe)
Az egyházi év végén érdemes számot vetünk magunkban, hogy gondoskodtunk-e legkisebb, azaz legkiszolgáltatottabb embertársainkról. Mellettük azonban ne felejtkezzünk el környezetünk élővilágáról sem, mert a természetben minden összefügg mindennel: ha a legkisebbeknek esik bántódása, azt megérezhetik a legnagyobbak is.
Felhasznált irodalom:
Katolikus Lexikon – Krisztus Király
Magyar Madártani Egyesület – Sárgafejű királyka
