Pünkösd napján, húsvét utáni ötvenedik napon a harmadik isteni személynek, a Szentléleknek eljövetelét ünnepeljük. Jézus feltámadása utáni negyvenedik napon felment a mennybe, és tíz nap múlva elküldte az Atyától a Szentlelket. Az Apostolok Cselekedetei így ír az összegyűlt apostolok első pünkösdi élményéről:
Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek… (ApCsel. 2. 2-4.)
Ezután az apostolok a Szentlélekkel eltelve szóltak a Jeruzsálemben egybegyűlt népekhez, akik bár különféle nyelveket beszéltek, mind megértették őket.
A Szentlélek legelterjedtebb jelképe a galamb. A Szentírásban is galambról olvashatunk, amikor Jézus megkeresztelkedése után leszállt rá a Lélek. A pünkösdi események művészi ábrázolásain pedig gyakran egy kitárt szárnyú fehér galamb látható, amelynek szárnyaiból lángnyelvek szállnak le az apostolokra és Szűz Máriára. A kiáradó hét lángnyelv a Szentlélek hét ajándékát szimbolizálja: bölcsesség, értelem, jótanács, tudomány, lelki erősség, jámborság, istenfélelem.
Ha egy kicsit élénkebb fantáziával rendelkezünk az idézett szentírási rész alapján, az első pünkösdi eseményt elképzelhetjük óriásira nőtt hétpettyes katicabogarakkal is, amelyek zúgás közepette, kitárt lángvörös fedőszárnyaikkal leereszkednek az apostolok vállaira. De a katicabogarak nem ilyenek, nem nőnek meg olyan nagyra, hogy szélvészt keltsenek szárnyaikkal, csupán néhány milliméteresek. Talán éppen apró méretük és szép mintázatuk miatt a katicákat még azok is kedvelik, akik egyébként nem szeretik túlságosan az ízeltlábúak népes törzsének képviselőit.
A hétpettyes katicabogárral már az első melegebb tavaszi napokon lehet találkozni. Lárvakorában és kifejlett imágóként is leginkább a növényeket károsító levéltetvekkel táplálkozik a kertészek örömére. A bogarak rendjébe tartozó katicának a felső fedőszárnya alatt áttetsző hártyás szárnya is van, amelyet bizonyára sokan megfigyeltek már, amikor ujjuk hegyére érve széttárva elrepült, becsületesen engedelmeskedve a közismert gyerekdal utasításának.
Fotó - Pixabay
Sajnos katicapettyekből is megárt a sok. Az utóbbi években tömegesen elszaporodó ázsiai származású harlekinkaticák évről-évre keserítik meg életünket, főleg hűvösebb őszi napokon, amikor minden igyekezetünk ellenére is bejutnak meleg lakásainkba. A hazai katicáknál nagyobb méretű sokpettyes harlekinkaticák komoly veszélyt jelentenek a hétpettyes rokonaikra, mert hasonló életmódjuk, táplálékuk miatt kiszorítják őket élőhelyükről.
Vigyázzunk hát őshonos katicabogarainkra! Szélvészt, zúgást ugyan nem keltenek, mert túl kicsik, de lehet, hogy mi vagyunk túl nagyok, és ha legalább lélekben összehúzzuk magunkat, fülünköz emeljük az ujjunk hegyéről felszálló katicánkat, akkor előfordulhat, hogy nekünk is az apostolokéhoz hasonló pünkösdi élményben lesz részünk.
Katalinka, szállj el! Szentlélek Isten, szállj le ránk!
