Karácsony utáni vasárnap a Szent Család vasárnapja. A szentmise evangéliumában arról hallhatunk, hogy Szent Józsefnek megjelent álmában az Úr Angyala és figyelmeztette, hogy családjával meneküljön Egyiptomba Heródes haragja elől.

Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, s maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresi a gyermeket, meg akarja ölni. (Mt. 2.13.)

Az idézett szentírási szakaszban nem szerepel ugyan a szamár, az Egyiptomba történő menekülés művészi ábrázolásaiban viszont Szűz Mária egy szamárháton ülve ölében tartja gyermekét, Szent József pedig előttük haladva vezeti az állatot. A Szentírásban több helyen is szerepel a szamárháton történő közlekedés, gondoljunk csak Jézus jeruzsálemi bevonulására, vagy az ószövetségi Bileám (Bálám) szamarára. Gyakori háziállatként a néphagyományban is helyet kapott, mint a Jézuska szamara. Nem hiányozhat egyetlen karácsonykor felállított betlehemből sem.

Giotto: Menekülés Egyiptomba
(Forrás: Wikimedia Commons)

Ilyenkor decemberben a természetben töltött séták során főleg vízpartokon hallhatjuk a „széltől lengetett nádszál” száraz leveleinek zörgését. A nádlevelek mindegyikének középső szakaszán megfigyelhető keresztirányban egy hullámosabb, fodrozódott szakasz, mintha csak egy állat rágta volna meg. Hogyan kerülhetett oda ez a rágásnyom a nádlevélre? Ehhez hasonló természeti jelenségek magyarázatára gyakran született a nép ajkán egy-egy eredetmagyarázó monda. Gyerekkoromban a nagymamámtól úgy hallottam, hogy a nádlevelet a menekülő Jézuska szamara rágta meg, és azóta minden nád levelén látható ez a mintázat. Tovább gondolva ezt a történetet, eszünkbe juthat az is, hogy a csacsi nem véletlenül rágott a nád levelébe, ugyanis a nádszál lesz majd a jogara a hátán hordozott Jézuskájának kereszthalála előtt. Ez a szép monda így emlékeztethet bennünket arra, hogy a karácsonyi időszak misztériumát is a megváltás tükrében éljük át.

Csacsirágta nádlevelek

Szakítsunk tehát időt a karácsonyi szünetben arra, hogy kimozduljunk otthonunkból a természetbe és győződjünk meg magunk arról, hogy járt-e felénk a menekülő Jézuska szamara!

„A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki.” (Iz. 42. 3)

Felhasznált irodalom:

Szentiras.hu - Szent István Társulati Biblia