Madárlitánia

2019. május 22. - Lasius

Májust, az év legszebb hónapját, az egyház Szűz Máriának ajánlja. A hívek májusi estéken énekelik a templomokban a lorettói litániát, melyben Máriához különféle megszólításokkal imádkoznak. Több ilyen megszólítás is a természetből vett hasonlat:

Szűz virág szent anya!

Tikos értelmű rózsa!

Hajnali csillag!

Május hónap szépsége a virágba borult növények mellett a fiókáikról gondoskodó madarak énekével együtt teljes. A hívek a templomban, a madarak pedig a természetben köszöntik énekükkel Szűz Máriát.

Fülemüle:

A fülemülének talán a legszebb az éneke a madarak között. Májusban a tojásokon kotló nőstényeket őrző hímek nem csak napközben, hanem éjszaka is énekelnek. Természetbarátok külön programot rendeznek ebben az időszakban, hogy meghallgassák ennek a kedves kis madárnak az éjszakai énekét. A keresztény szimbolikában az éjszakai csalogányének a mennyország után sóvárgást jelképezi. A májusi enyhe, sötét éjszakában - hallgatva a fülemüle énekét - valóban földön túli szépségekre hangolódik a lelkünk.

Éneklő fülemüle
(Kép forrása: Wikimedia Commons – Frebeck – CC-BY-SA- 3.0)

Seregély

A fülemülével ellentétben a seregélyről nem feltétlenül a dallamos madárének jut először eszünkbe. "Éneke nem sokat érő, inkább csacsogás, néhány kellemetlen csikorgó hangot is hallat, de oly jó kedvvel és vígan adja elő, hogy szívesen hallgatjuk…” olvashatjuk róla Brehm Állatok világában. A madárbarátok kedves szívvel gondolnak erre a mókás madárra. Előszeretettel pancsol a májusi zivatarok után összegyűlt útszéli pocsolyákban, ilyenkor különösen szép a hímek napfényben csillogó zöldes lilás tollazata. Érdekes tulajdonsága, hogy képes utánozni más madarak énekét. Hangutánzó képességéről szól az alábbi történet, mely Esterházy Pál tollából származik a 17. századból:

A seregély meg a kánya

Egy apáca szűznek vala egy seregélye, az ki embermódra szólani megtanított vala, az ki az Ave Mariát gyakran mondja vala. Azonban szombat napon nyitva találván lenni kalitkája, ki talált menni, és az kalastrom tornyára röpülni, az holott egy nagy kánya meglátván az kis madárkát, sebességgel néki mene, kitől nem tudván őrzeni magát az szokott Ave Mariát talála mondani, és ímé az nagy kánya, mintha valaki agyonlőtte volna, szörnyű halált holt, az kismadár pedig kalitkájába szalada.

(Ha ma született volna ez a történet, talán a kánya, ami ma már védett madarunk, nem pusztul el a seregély hangjától, hanem csak békésen továbbáll.)

Seregély és fiókája (Saját kép)

Feketerigó:

A feketerigókkal gyakran találkozunk falvakban, és városi parkokban egyaránt. Énekét már kora tavasszal is hallani lehet. Fiókáik májusra már kikeltek, sőt, a még repülni nem tudó kis madarak már elhagyják a fészküket. Ilyenkor a szülők hívogatják őket, hogy biztonságos helyre csalogassák. Ha ilyen estlennek tűnő rigófiókát találunk, ne próbáljunk rajta segíteni, mert szüleik ott vannak a közelben, és gondoskodnak róla. Érdekes, hogy a középkor embere a feketerigó énekében nem a paradicsomi szépséget fedezte fel, hanem összekapcsolva a madár fekete színével, a gonosz lélek kísértő, csábító szavához hasonlította.

Feketerigó (Saját kép)

Feketerigó fióka (Saját kép)

Kakukk:

A kakukkszó is májusban csendül fel, de ez a madár nem éppen az utódgondozásáról híres. Közismert, hogy tojását más madarak fészkébe rakja, és a kis kakukkfióka gondoskodik róla, hogy a fészek lakói közül a végén egymaga maradjon. A nevelőszülő pedig ugyanolyan szorgosan hordja számára az eleséget, mintha a sajátja lenne. Fészekparazitizmus ide vagy oda, a kakukk is a teremtett világ része, nem lenne teljes a május kakukkszó nélkül.

Kakukk
(Kép forrása:Wikimedia Commons - Tim Peukert - CC-BY-SA- 3.0)