A teremtés ismerete

A Szentírás apró katonái

2019. szeptember 29. - Lasius

Szeptember utolsó vasárnapja Szentírás vasárnapja. Az egyház Szent Jeromos emléknapjához közeli vasárnapra tette ezt az ünnepet. Szent Jeromos a kora keresztény időkben élt, élete során nagy műveltségre tett szert az antik ismeretek terén, és évtizedeket töltött a Szentírás olvasásával, tanulmányozásával. Damazusz pápa kérésére lefordította a Szentírást eredeti nyelvről latinra. Szent Jeromost bibliafordító tevékenysége miatt gyakran ábrázolják festményeken nyitott könyv előtt ülve, vagy éppen fordítói munkája közben:

Szent Jeromos 
Domenico Ghirlandaio festménye 
(Forrás: Wikimedia Commons)

A Szentírás másik elnevezése, a Biblia görög eredetű szó, könyveket jelent. Ezek a szövegek képezik a keresztény tanítás alapját. Ezért is tartotta fontosnak a második vatikáni zsinat után az egyház, hogy egy külön ünnepet szenteljen a Bibliának.

A Szentírás több könyvében is olvashatunk különféle növényekről és állatokról. A bibliai idők flórájáról és faunájáról kaphatunk képet, ha figyelmesen olvassuk a Szentírás lapjait. A Biblia keresztény családok könyvtárának megbecsült tagja. Előfordulhat, hogy generációk óta őrzött példányok is találhatók egy-egy család otthonában. Ezek a régi könyvek - azon túl, hogy szövegeiben számos állat- és növényfaj szerepel - tényleges élővilággal is rendelkezhetnek. Poros, régi lapjai között atkák, tetvek fordulhatnak elő. Némely még károsíthatja is féltve őrzött Bibliánk lapjait. Többek között ilyen könyvkártevőkre vadászik a könyvskorpió. Nevével félelmet kelthet a Szentírás olvasói között, már csak azért is, mert a Biblia sem túl jó fényben tünteti fel a skorpiókat.

A Második Törvénykönyvben Mózes a puszta veszélyei között a skorpiókat is megemlíti:

 …ne felejtsd el Uradat, a te Istenedet, aki kihozott Egyiptom földjéről, a szolgaság házából; átvezetett a mérges kígyók és a skorpiók lakta nagy és félelmetes pusztán meg víztelen sivatagon... (MTörv. 8. 14-15)

Lukács evangéliumában pedig Jézus ugyancsak a kígyókkal együtt említi a skorpiókat, a hetvenhét tanítványnak intézett beszédében:

Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek. (Lk 10.19.)

Nem véletlen, hogy e két állat testesíti meg a gonoszt a Szentírásban, mindketten komoly veszélyt jelentenek az óvatlan emberre. Ha csípésével, marásával megsebzi áldozatát, akár halállal is végződhet a támadásuk.


Könyvskorpió
(Forrás: Wikimedia Commons CC-BY-SA-3.0)

A könyvskorpió csípésétől viszont nem kell tartanunk, mert teste nem végződik mérges fullánkkal, csak két ollója emlékeztethette elnevezőjét a veszélyesebb névrokonára. Rendszertani besorolása szerint nem is tekinthető skorpiónak, hanem az álskorpiók közé tartozik. Ahogy említettem, a Szentírásunkat is károsítható apró ízeltlábúak jelentik táplálékát, tehát tekinthetünk úgy is rá, mint a Szentírás apró katonájára, aki védelmezi Bibliánkat.

Ha szerencsénk van és megpillantunk otthonunkban egy könyvskorpiót, ragadjunk nagyítót és győződjünk meg magunk is róla, hogy ránk nem, csak az apró kártevőkre jelenthet veszélyt.

 Felhasznált irodalom:

Diós István: A szentek élete

Szentírás.hu Szent István Társulati Biblia

Brehm: Az állatok világa

A bejegyzés trackback címe:

https://teremtesismerete.blog.hu/api/trackback/id/tr6315181686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.